Vadvirágok a réten, szélben szálltak,

Magjaikkal földben fáztak, megáztak.

Ott hajtanak, ahol az Isten megáldotta,

Tette Őket a világba és borultak virágba.

Mind, kik őket látjuk, elrévedve csodáljuk,

Olykor elhisszük: Isten szállt a világba.

Viszem lelkedet, teszem kertembe, öntözöm

Szívemmel, simítom kezemmel és őrködök,

Védem: hideg fuvallattól, égő naptól, minden bajtól.

Vágyom, hogy legyen, virítson nekem, maradjon velem,

Mindörökre.