Az álmaimból és reményeimből szines, süppedő szőnyeget fonok. És éjjel-nappal fonok egyre-egyre, a munka édes, sürgető, konok. Beléfonom a jelen bús magányát ciprus-színével is kegyetlenül. Amely fölött az őszi alkonyatban lágy tétován fehér galamb repül. Ha…