Szalmavirág

  A napra bíztalak:forró szívében megmártva magadlegyél erős, tiszta és nem sebezhető,óvd amit szeretsz, és ne feleddami jó és emberi, az mindig érthető.A holdat is megkérlelem,ha sötétbe süllyed a világ,legyen álomba mesélő dajka,égre festett, hajnalig fénylő…

 Nem érdekel, miből élsz.Azt akarom tudni, mire vágysz, szembe mersz-e nézni vágyaiddal.Nem érdekel, hány éves vagy.Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért,Álmaidért, azért a kalandért, hogy életben vagy. Nem érdekel, milyen bolygók köröznek…

 Hogy a szilárd hitnek és szeretetnek heve megérlelt látnod Istened, levetetted életnek nevezett terhed, mely az Élettől elrekesztett.Alamizsnád, műved, sok drága tetted nem hullt sírodba, kárba nem veszett, de a hit intésére teveled vágott…

 A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is. Maktub /meg van írva/ - mondta. Ha a Történeted része kell, hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz. /Coelho/     

 Tudod, hogy érted történnek mindenek — mit busulsz?A csillagok örök forgása néked forogés hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dologa te bűnös lelkedért.Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs.Madárka tolla se hull ki — ég se zeng — föld…

 “Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.” (Thorwald Dethlefsen) 

 “A betegség után lesz édes az egészség, a baj után a jó, az éhség után a jóllakottság, az erőfeszítés után a pihenés.” (Hérakleitosz) 

 “Nincs öregebb annál, mint akiben kihunyt a lelkesedés lángja.”(Henry David Thoreau) 

Itt holdarany,Itt holdezüstLeng mindenüttMint könnyű füst,S a fákat glóriázza.Oly rezzenéstelen a némaság,Amint a titkok titkát magyarázza.Oly mély a völgy.A völgybe lennValahol messze tombol a patak,Útját a kőbe dübörögve vágja.Ide felNem hat elHangjából csak egy árva,…

 Először sírsz.Azután átkozódsz.Aztán imádkozol.Aztán megfeszítedKörömszakadtáig maradék erőd.Akarsz, eget ostromló akarattalS a lehetetlenség konok falánZúzod véresre koponyád.Azután elalélsz.S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.Mondod magadnak: mindegy,…

Mosolygó bölcs, ősz doktorunk: Idő, Mi áldjuk balzsamosztó, lágy kezed, Te tudod: az örök seb mese csak, Egy seb ha nyílik, a másik heged, Mosolygó bölcs, ősz doktorunk: Idő, A perced ír, az órád irgalom, Az éveid csupa szent sebkötések, Vezess, vezess, mi követünk vakon.…

Hogy a mi lelkünk szépítő tükör, Egymást szépítjük meg:Az meglehet. Nem baj.Így tükrözi a Szent Anna-tava Sokszor még mélyebben a mély eget. Mi nem tükrözünk mást, mint lényeget. És azért ez a látás így igaz,Ha egy-egy vonástól el is tekint.Mi látjuk egymást, nem ahogy…

 Teljesüljön a Te akaratod:A Miatyánkból ezt tudom már csak.Bimbóban nem marad meg a virág,És visszafele nem foly a patak.Teljesüljön a Te akaratod:Be fölösleges minden más beszéd...Az én kezem, e vézna, gyönge kézHogy tartaná fel az Isten kezét?Minden léleknek csak egy…

 Áldott legyen a szív, mely hordozott, és áldott legyen a kéz, mely felnevelt. Legyen áldott eddigi utad, és áldott legyen egész életed. Legyen áldott benned a Fény, hogy másoknak is fénye lehess, legyen áldott a Nap sugara és melegítse fel szívedet,  hogy lehess meleget…

Van a víznek színe, mélyeVíz színéről merítettem,felzavarodott az alja.Van a víznek színe, mélye.Most gondolok rá először. Ha vizet mersz sekély kútból,zavaros víz jön fel abból.Lelked tiszta gondolatacsak mélységes kútból támad. Testet öltött Ezer Bölcskéntimádkozott…

Ködös mezőn láttál már útra kelnifecskét, ki többé nem tért vissza újra?Reménytelen, szívet-döbbentő álmotvittél temetni golgotás, nagy útra?Mikor az álmaid mind szárnyra keltek,s búcsúzatlan indultak messze-földre:mentél akkor, Testvér, a temetőbe?Ha jártál ott,s…

 Az est az én könyvem. Bíborbanpompáz a bársony, fedelén;színarany pántjait nyugodtan,hűsölő kézzel bontom én. Eltölt a nyájas hang egészen,míg első lapját olvasom,második lapját csendbe nézem,harmadikat már álmodom. Fodor András fordítása  

 Midőn rám leltél, kedvesem,kicsiny voltam, szerény,és mint egy hárság csendesenbeléd virultam én.Kis lényemnek név sem jutott,de bennem nőtt a vágy,míg szóltál: már oly nagy vagyok,név nem foghatna át.S én, mint akit május, mitosz,meg tengerár tetéz,lettem újborként…

 Kápráztató út, fényvert messzeség,Nap súlya csüng a szőllőskerteken.És álomként egy kapu lép eléda láthatatlan falból szélesen. Elégtek benne a régi kapufák,de tartják még a herceg-koronát,a pajzsot, hol a csúcsív összeér. Ha belépsz rajta, vendég vagy.…

 Midőn mint szárnyveréstől reszket,remeg a langyos alkonyat,szeretnék menni egyre messzebb,egész a völgyig, mely alatta magány bíborába rejtett vágy táruló kertként fogad. Talán ott megtalállak téged.S e vágyakkal gyötrő sebetbeköti félénk igyekvésed.Zöld…