Olykor bekopog a Gond.
Széket húz lassan az asztalomhoz...
S én nem tudom,
mit mondjak neki.
S mitől ismerős hallgatása.
A jelenléte,
a mosolya,
a szája,
... mikor ágyam veti meg éjszakára.
S gyűrött noteszében
könnyeim kipipálja.
Akasa: Olykor
2008.10.30. 04:04 Szalmavirág
Szólj hozzá!
Címkék: lélek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szalmavirag.blog.hu/api/trackback/id/tr71739795
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
