Szalmavirág

    Mikor itt vagy a szobában mintha teles-tele volna rózsával és liliommal,                                         s körülöttünk zene szólna.   S mikor kimégy a szobából olyan üres lesz egyszerre, olyan üres, olyan…

  Ne tégy mást, csak várj rám! Ha vársz: megérkezem. Nem kell pompa, márvány, elég a csend nekem. Szólj hozzám e csenddel és hallgasd sóhajom, érints meg szemeddel, s ne fogd le két karom! Nyiss rést lelked mélyén, melyen át beférek! Nem várok semmit, én csupán…

 Míg Hamlet úr komor gyásszal vívódik És fölharsog a nagy tragédia, Sírjába süllyed szomorún dalolva A szép, fehér Ofélia. Ez Hamlet úr titkos tragédiája, Hogy amíg rátör egy ádáz világ, Nem látja meg a búsan rámosolygó, A szép, fehér Oféliát! 

 Az álmaimból és reményeimből szines, süppedő szőnyeget fonok. És éjjel-nappal fonok egyre-egyre, a munka édes, sürgető, konok. Beléfonom a jelen bús magányát ciprus-színével is kegyetlenül. Amely fölött az őszi alkonyatban lágy tétován fehér galamb repül. Ha…

 A büszke szem az égre bámul; a néma szájban titok él. A büszke kéz, az összezárul; a büszke szív, az nem remél. Én feléd nézek két szememmel s a szájam zárt, mert titka van. S feléd lengetem két kezemmel a szívem, amely nyitva van. 

 70.Mulandóságom múltávalte húzz nádszálat nekemHalandóságom holtávalrád csukódjék a szememKezedben vitt nádszállal hirdessutoljára meg a falunakútilapu jöjjön tanúnaka szájtátó árok partjáról.1970(Nádudvaron, ha meghal valaki, az ereszből húzott náddal mérik le a…

 66.Mi fér el egy pillanatban?Elfér a te örökkévaló hiányod.Hová képzeljelek?A zöld fotelbe ahol elmeneteled előtt ültéllehetetlen most nélküled lenniVesd rám e szemedhogy búzavetések nőjenek minden mezőmönlégzésed szellői ringassák álomba búzamezőimálmodják hogy…

 "Mint nyári éjszakán A csillagot: Úgy nézlek csöndes vággyal én, Ha egyedül vagyok. S mint nyári éjszakán A csillagok: Zajló szivem hullámiban Szép szemed úgy ragyog."…

 "csak úgy viszlek szívemben, mint tárcámban egy képet, Mit futó pillanatra s nagy ritkán lehet, Hogy megcsókoljam én, titokban elővenném"... (Tóth Árpád)

 Sötét árnyékok összesúgtak A felhős éjpalást alatt, Hogy elfogják, ha hajnalt mutat,         A sugarat...Minthogyha most esküdne össze Ezer láthatlan árnyalak, Hogy, mely hozzád visz, megkötözze         A szárnyamat.Gyötörnek édes…

 Bíboros alkony fénye kihamvad, Sötétlő árnyak lopva suhannak. Bontja palástját szűz tiszta álom, Széjjelteríti bokron, virágon. Óva leszáll a madár fészkére, Vágyódók vágyát hozza megérve; Kis árva könnyét kacajra váltja, Ahogy meglebben bűvös palástja, - - Csak…

 Ne félj! Jövök! Bár álljon utamba Dörögve, ropogva Felhőkapujából Bősz fergetegével Az ég zivatarja - Cikázva levágó Villáma hatalmát Én játszva kiállom És szívem elébe Kitárom: Hadd lássa az égi Világ tüze fényét, Vakítva világló Hótiszta szerelmem - És…

 I Valami fájó ürességet érzek, Mintha a lelkem szakadt volna ki, Mintha mitől már régóta vérzett, Egyszerre oltná bele valaki.Valami kinzó bánat ül rajtam, Mintha egész föld ülne szívemen - S szinte tudatlan suttogja ajkam: Elment - s nem látom tán sohasem. II. Mit…

 Ha a robotban kimerülve Párnámra hajtom bus fejem, Lelkemre mintha galamb ülne, Te édes képed megjelen.A fényes álmok a tiéid Azokat mind neked adom - Álmodja bár a lelkem végig Selyempárnán vagy kőpadon.És álmodom selyemhajaddal, Karod szeliden átölel... De virrad. Ujra…

 Sietve elsuhansz előttem - Eltűnő árnyék az úton - Kerülsz-e, futsz-e, félsz-e tőlem -         Még nem tudom.Sosem nézesz, mint más, szemembe, Ha szembejősz a fordulón... Pirulnál tán tekintetemre?         Még nem tudom.És megszólítni…

 Azok a siró, árva kis dalok, Miket estenden néked dúdolok, Csak nem tudják azt kibeszélni, Amit szivemben érezek; Az érzés is már csak felényi, Mire ajkamra érkezett - Azok a siró, árva kis dalok, Csak nem tudják azt kibeszélni.Szeretném mind elébed önteni, Mivel a szívem…

Meleg karokban melegedni falni suttogó, drága szókat jutalmazókat, csókolókat: milyen jó volna jónak lenni. Buzgóságban sohsem lohadni semmit se kérni, el se venni nagy hűséggel mindent szeretni: milyen jó volna mindig adni. Még az álmokat se hazudni mégis víg hitet adni…

 Kerestelek égen és földön - kerestelek magamban S jönnek zuhogások esőlábon Vihar játszik szél hegedűjén hattyúdalt Lélek megfeszült húrjait pengeti hullámverés Vándorolnak víz alatti kék világban várakozás jéghegyei Ringató figyelemmel nézi a tenger a piciny…

 Örökre látlak szépség-verte szemmel - Ó bús szemem, ki szépeket szeretsz! - Rád bámul hű szemem vak értelemmel, Mindig Reád és bárhová mehetsz, Mindig találkozol bolond szememmel, A kapzsi koldus új nyomort szerez: Szegényház óvná olcsó irgalomtul, Mégis kiáll az útra…

Csillag, ki rejtelem világából ragyogsz le,ha szűk a föld nekem, hozzád emelkedem,ki lanttal vársz, s e lant fennen zeng, úgy adod te,ki csodás álmokat melengetel nekem.Te felhőm, ki napom vonod bús borulatba,mikor gondolatom töprengve száll feléd,ha felmérem, milyen sors van nekünk…

               Azt akarod, hogy kilépjek magamból.     Hát jól van, most kilépek.      Vallom neked, hogy nem hiába élek.      Vallom, hogy irgalom a kegyetlenség…

 Az érzésre feszült gondolatok most pattanó húrrá pengenek, s egy szívdobbanásra ráölelve mint vágy-verte dallam, zengenek. Majd hosszú sóhajra hangolódva elszállnak utánad messzire, Én mindig tudtam: Hiányzol majd, de sosem hittem, hogy ennyire...  

 Ha majd az ősz, összegyűjt minden bánatot, s vele a lelkemet behinti csendesen: eljössz-e vigasztalni, kedvesem? Eljössz-e akkor simogató szóval,mikor a lelkem többé nem nevet,s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,amiket egyszer én…

 Elfutnak tőlem a szavak, s téged keresnek nappal, amíg várom, hogy egyszer mégis rám találsz; éjszaka, amíg szivárog a fény szobámba, s a csillagok elbuknak a reggel küszöbén. 

 Állsz a túloldalon, közöttünk autók, emberek, lárma és tülekedés; eltakarják az arcodat, úgy kell összeraknom az elfutó pillanatképeket. Ajkaidat figyelem, üzensz valamit: hirtelen mindent megértek, s átszáguld rajtam az öröm.