Szalmavirág

 Felderítő leszek, ha messze bujdokolsz, bejárom a földet, átúszom a folyókat, tenyereimbe veszem a hegyeket, a mélységeket és a magasságokat bejárom minden éjszaka, csak megtaláljalak. Gondolj rám, s eljutok hozzád, hiába állnak utamba erdők, emberek, gonosz szellemek, sanda…

 Várom, hogy megérints, s felkiáltsanak a tárgyak a szobában: itt vagyunk mindannyian! De csak a falióra zenél, bennem meg térdre bukik a bizakodás.   

 Hiányoztál. Mindenütt kerestelek. A fák mögött, a felhők haragjában. A szemlehunyás ólmos fáradtsága eltakart. Pedig milyen jó lett volna, ha a hangodba burkolózom, s megtelik zenével a lelkem, szimfónia zeng, ha rád gondolok. 

 Nehéz ma minden gondolat, ilyen lehet a sötétzárka, ahová nem érkezik hívás, s ahonnan nem jön jajszó, csak csendes sírdogálás virrasztja az éjszakát. Súlyos terhem a csend, kiabálni nem bírok már, kapkodok levegő után, s várom a felmentő ítéletet. Talán mégis…

 Vállamra ül az éjszaka, lassan elindulnak a vágyak, s téged keresnek az ösvényeken, csillagfény porlik utánam, hiába, nem talállak. Vagy rossz helyen kereslek? Végigzuhantál a hűvös ágyon, kikapcsoltad a külvilágot, a sötét maga alá temetett. Mindegy. Megvárom a…

 Mint a folyó, ha árad, sodor magával levelet meg ágat, építi és rombolja a partot, úgy áramlik bennem a szerelem. Behunyom a szemem, s azt hiszem: ott ülsz valahol, s nézed a folyót, ahogy árad, sodor magával levelet meg ágat, kavarog benned a szerelem. Úszom az árral, s…

 Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod, Sötétben az égő gyertyafény, Holnap is én legyek a láthatárod, Szívedben vigasz, ha nincs remény… Legyek a napfény a felhőtlen égen, Az éjszakában a csillagod, Találjam meg a lelked a szélben, Ha időnként bárhol…

 Elfelejtem magam, láss olyannak, amilyennek szeretnél, amilyennek a felfedező izgalom sejtjeidbe égeti megtört alakomat. Nem leszek más, csak az, akinek megláttak szemeid, s akinek a várakozás napjaiban magadnak szeretnél. Minden leszek, ha akarod, csak nyugtasd rajtam szemed, s…

 Szétterül a fény a réten.Torokszorító a csönd.Futok a múltból,de itt vagy velem te is.Elérünk a jövőbe,szemünkben elféra ma még láthatatlan,s holnap sírás nélkülmegállunk.Nem kell menekülnünk,együtt álmodhatjuk,ami egyszer még lehet.  

 Bezártam szavaimatfényből szőtt képekbe,bezártam képeimetmerengő versekbe.Képeim szólni vágynak,szavaim élni félnek.Ködös hajnali fénybenmajdnem elhal az ének. 

 Nem vagy sehol, csak szívem mélyén érzem,hogy lüktet a csend s a halkuló világúgy sóhajt érted mint kint az őszi erdőna levele után rezzenő faág.Nem vagy sehol, csak konok némaságomőríz, mint álmot, mint elvesztett csodát,s mint nyarak tündöklő mosolyát az őszbe,úgy…

A lélegző csendben hasztalan kereslek, magány köszön, mint régi ismerős, nyomában hiányod ballag át az úton s mellém szegődik, halkan mint az ősz...  

A fű, a folyó, te meg én, szemed a reggel üvegén, idén egy végső korty meleg, egy törpe-kagyló-amulett, és koraősz és nyárutó siettető, karoltató, és vér-pihék a nap előtt, és fölcikázó evezők, aztán az est, s hogy nincs tovább, hogy vártalak négy nyáron át, s hogy…

 Én tudom, hogy mi a hiány:például nem fogom sohaérezni, hogy milyen, ha a bal s jobb kéz egymáshoz talál.S más mozdulat is, hány, de hányvész már, míg meg sem lett, oda,s a fő mozdulat is maga, az imáé: nekem talány.Most bennem roppant lyuk szakadt,támadt újfajta…

 Japán népdalTe vagy a szél, mely fúj a tájon, én a madár a szélben, édesem. Csak fújj tovább, én sose bánom, hová esem. (Kosztolányi Dezső  fordítása) 

 Se vágy, se láz, se láng; csak egy parányi tisztaságot adj. Villantsd felém egy illanó mosollyal tisztaságodat. Fénylő derűdből ez a lankadó szív többet úgyse kér: annyit csupán, amennyi könnyedén a két szemedbe fér. Szerelmek, szenvedélyek, szenvedések! - semmi nem…

 Ki a homályba bevilágolsz, Sivatagban vezetve lángolsz, Ki a ködön túl élsz az égben, Ragyogj fölöttem minden éjen! Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te űzd fényeddel szanaszéjjel! Az égen csillagok lobognak…

 Szüntelen gyötrő vízió:az álom hínáros partján érted hívoma sűrűlő sötétet,s érted a hajnali fényt is,amelyben égsz.Itt vagy. Egészen itt.s eltűnsz rezgő fényhullámokon,mielőtt megérintenélek. 

 Egy csillag égfejem felett,igézi réga lelkemet,álmaimatköré szövöm,fényzuhatagver, vad öröm.Így, így bűvöltmeg az a szem,szívemre törta szerelem.Hozzám sohale nem hajolt,ég csillaga,oly messze volt.Mindenre vak,égő szemembámulta csakreménytelen./Ford: Lator…

 Ha majd a sok hazugság véget ér! s te megszeretsz szilaj szerelmemér', ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj s pirosra gyullad arcodon a fagy s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája; aranyhajad fojtó Niagarája elönti sápadt főm s fejem felett örök tavaszt ragyog rám két szemed…

 Valakiben vagy valahol, Verőfényben vagy tán virágban, Lehet hogy könnyekben vagy könnyben – Alszik a szó. A nagy kérdés, a nagy könyörgés – A kincset keltő koldusnóta, A teljesedést termő éhség – És csak nekem szól. Énbennem mélyen meglapulva Bezárva…

  Már nem segít az utazás sem.Mindenütt te jössz vélem szembe.Jajonghatok körül a Földön:- mindenütt te furódsz szívembe.Belém ivódtál - édes sírás!Eső ivódik így a földbe.Ha mag fogan bennem: - te táplálsz.S ha gondolat: - Te vagy a zöldje.Ahogy sors íródik…

 Már halálát hordozza magában a nyár, az ősz szineit festi az alkonyati nap. Sárgába olvad a puha, meleg zöld, a fák lassuló ringása mögé bújik a hajnal. Magányos padokra tapadt emlékmorzsák cserélik titkukat, közöttük járnak álmaim s keresik arcodat... 

 Mint sötétben a napsütésAmikor nincs már többé ésAmikor vagy te vagyVagy csak a lelked maradRámAkként kereslek meg újra 

 A hold átalakítva tükrözi a napnak fényét, hogy a szférák zenéje hallható legyen, a földön raboskodó lelkeknek. Lelkem küldi Neked, szívem szerelmének, szerelmes dalomat. Alant virágos mező tarka sokasága, szárnyaló dalom a mindenség harmóniája. Mégis…