A nép örök és mindig fiatal,

te vagy halandó csak és te leszel vén.

Aki maga már semmit sem akar,

hevülhet még a századok szerelmén.

Hát ...

Ha drága, álmos, szunnyadó víz volnál,

csak partodnak mondanám álmomat.

Ha sápadt, messze fénylő csillag volnál,

a tejútra vinném el ...

A szerelmesek megtalálják Istent; magukon érzik pillantását, s tudják, hogy látja őket és komoly. (Márai Sándor: A négy évszak)

Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint záruló virág.
Félelmeim úgy könyörögnek érted,
mint égre kulcsolt ágú őszi fák.

Amerre lépek: ...

mondd,
ha netán poros ablakomon át
szomorúan néz be rám a világ
és szobám mélyén kuporogni lát
mondd,
számíthatok-e magányomban rád?

mondd,
...

Egyszer csak felbukkantál,
a kusza nappalban rám találtál,
s odalett minden rettenet,
félelem és remegés.
Maradj még itt, halkan velem,
amíg ...

A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan, ág zörg,
és mindenütt
hangok remegnek...

Ó, hogy szeretlek.

A tó sötéten
őrzi hideg
tükrén ...

Egy szívdobbanásnyi pillanat volt;
Tekintetedben elmerültem.
Hogy hányféleképp érintett meg
nem tudod azt hiszem.
Elragadtál, és megrémítettél:
...

A Föld menekül.
Elfutna messze, nem kinál
nyugalmas felületet az embernek, zsarnokának
és szolgájának -- sorstársának valójában, ki véle ...