Köpenye alatt irdatlan éjnek, tavaszból tavaszba, magamba falazva, vagyok a szerelem világvégi vacka. Zúgnak a harangok, zúgnak. Értem vezekel az ég is. Csapódok menedéktől menedékig. Megyek a kondulásban fészket rakni a reménynek. Kísérj Golgotáig, rigózsoltáros…