Szalmavirág

 Soha meg nem élt álmok Fájdalmas vallomások Érzéki csalódások De felállok S tovább játszok 

 Még várj..., még van idő,magasan jár a nap.Ne tudja senki, hogy csak álom ez, álmodtál,s én is csak álmodtalak.Majd elcsitul köröttünk a világ,és szürke fátyol könnyű árnyaborul a tájra...Akkor majd újra itt leszek.Meglásd, a csillagok világát borítja ránk az…

 Azt hittem, hogy világ csudája vagy őrjöngés, álom, nyíló végtelen ma azt tudom, hogyha nem vagy velem nem vagyok, nem játszom, nem létezem felhők fehérje a szemembe fagy... Azt hittem, hogy a világ csudája vagy de annál sokkal fontosabb 

 Rengeteg erdőben ki szólitott?Csak a fenyő s a vén tölgy pusmogott,vagy berkenyefa reccsent pillanatra?Kis tengelice okarina-hangja,vagy vörösbegy, parányi jóbarátRengeteg erdőben ki szólitott?Talán te, aki visszaálmododtavasz táján a messzetűnt időket,a gondokat, mik…

 Lágy zöld mohába írtam a neved.Bűnül ne vedd:A zöld mohám kiszáradt. Hatalmas fába véstem arcodat,Hogy elfogadd.A drága fát kivágták. Viaszba karcoltam: Szeretlek én!A nyár tüzén,Nézd csak, mi lett belőle! Szívembe rejtem hát a képedet,Halott lehet,de…

Ne nézd, hová vezet, s mi fájdalomba visz szeretni bárkit is, kivel e földi körhintán csak úgy véletlenül, s oly szükségképpen találkozol! Te állsz, ő szembejön, röpíti őt a gép, arcodba néz, kapaszkodik, és jól tudom: rémítő gyorsan elforog - de hát nem ő…

 Ilyen forró rózsákat dobban másodpercenként a szívem. Megszakadásig verő szívek ezek a rózsák azt hiszem.   Minden rózsa egy dobbanás, vergődő test itt ez a kert, hideglelés , szerelmi láz szívveréseivel földrevert.   Halálosat dobbannak a rózsák, jajukat…

  Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még, hogy mért kíván szeretni...   Kezdetben volt a hang, és nem tudta még, hogy mért kíván szeretni...   Kezdetben volt a köd, és nem tudta még, hogy mért kíván szeretni...   Kezdetben a vágy csak önmagara…

 Magamban hordom a szívedet, a szívemben hordom. Mindig itt van velem. Bárhová megyek, mindig kell nekem. És akármit teszek, bármi lesz, Te ott leszel kedvesem. A sors nem riaszt, mert Te vagy a sors nekem. Nem kell világ ennél szebb, mert Te vagy a világ, igen. Íme a titkok…

  Egy tenyérből másikba. Billeg le-fel a fél világ velem. Hát méregess - óvjál te jobban, mint magam megőrizhetem. Tenyeredből a tenyeredbe - alig érinthet bármi más. Ha senki, te tarthatnál vissza egységbe zártan, így vigyázz!, Így félj, ítélj, emberré…

Én (magam után) kékkel rajzollak meg, hűvös víz tükréről vett égszínkékkel, nyugodtnak, megfontoltnak, mint e kék. Te (magad után) pirossal rajzolsz meg, vibráló szép parázs-pirossal, látni rajtam az égések hevét. Szépítsük bátran egymást, rajzoljuk csak rá egymásra a…

 Két harangvirág hintázott a domb oldalában, s a harangvirág szólt hugának, a harangvirágnak: megremegek előtted s csupa zavar vagyok. S a másik szólt: ha nézem, arcom miként ragyog, a sziklán, mit a víz csöppenkint hullva váj be, látom, hogy remegek s zavart vagyok, akár…

 Hogy milyen volt a két szemed, ki tudja, de nagyon mély volt és nagyon szelíd, mintha minden borongó alkonyatnak magába zárta volna színeit: a párát és az álmodó sötétet, mely mint a kéz, a Földet fogja át, s amelyben már a messzi végtelenség ígéri nékünk…

   Szememmel táncolt a szemed, beszélt szememmel és ölelkezett: sírás, csend, szigor és révület - mi minden? Csak szemem és szemed.   Ki végtelen feledésednek ajánlom múló esetemet, tőled, magamtól márcsak azt kívánom: ha találkozunk még, bárhol e…