Lágy zöld mohába írtam a neved.
Bűnül ne vedd:
A zöld mohám kiszáradt.
Hatalmas fába véstem arcodat,
Hogy elfogadd.
A drága fát kivágták.
Viaszba karcoltam: Szeretlek én!
A nyár tüzén,
Nézd csak, mi lett belőle!
Szívembe rejtem hát a képedet,
Halott lehet,
de arcod benne izzik.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
