Már tudta, mit a másik tudni nem mert, s érezte, arca boldogan világít, s futott, elrejteni szive csodáit az égve égő, élő ismeretlent. Hogy ott, ahol fény sincs és dal se, senki, valami koldus-bús sarokba, messze fénylő fejét az éjbe betemesse, és elhitesse, hogy még most…