"Olykor vágyaink börtönének ablakán is beszűrődik a hajnali Nap sugara és fénykezével ha csak pillanatokra is, de megérintheti sebzett lelkünk. Ettől az érintéstől új vágyak fogannak bennünk és általuk erősödik a remény, amely gyengíti láncainkat, enyhíti, elviselhetőbbé formálja bánatunk kínzó terhét..."
(Paudits Zoltán)
