Sohase hagyd álmaid keresztjét
Kiveszni ebből a gyarló világból!
A megszokás fekete fátyla alatt,
Ez az a fény, mi az élethez láncol.
Sohase hagyd álmaid imáit
Összetett kezekkel, kimondatlanul!
Ne higgy annak ki nem bízik csodákban,
Az ezüstös eső mindenkire hull.
Sohase hagyd álmaid kapuját
Becsukni őszinte vágyaid felett!
Homokká morzsolni hű szíved gyémántját,
Ha benned valami lassan megremeg. 
Szabó Gyöngyi: A menedék mélyén
2010.07.26. 18:54 Szalmavirág
Szólj hozzá!
Címkék: álom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szalmavirag.blog.hu/api/trackback/id/tr462178003
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
