Benned élek, bármerre légy te távol,
magamban meghalok, bárhol legyek.
Itt vagy velem, lehetsz te messze bárhol,
mégoly közel, csak távol lehetek.
S ha háborítja a természetet,
hogy nem magamban, benned élek én:
a fensőbb erő, mely nyugton serény,
s a lelkemet gyötrött testembe zárta,
látván, lényege nélkül él helyén,
beléd önti, biztosabb otthonába.
(Bárdos László)
