Ó, ne kérdezd a rózsát,
hogy hű marad-e hozzád,
kérdezd a kósza felhőt,
örökre égre száll-e?
Kérdezd szemed világát,
a sírba elkísér-e?
Ó ne vallasd a rózsát,
mert harmat könnye csordul.
Tündöklő bíbor estén
szeretni vágy a rózsa,
pártája rejtekéből
halálos illat árad:
a győztes kézre vágyik,
mely szárát elszakítja,
a büszke szívre vágyik,
ahol kitűzve hervad.
Amíg sorvadsz a vágytól,
nem lesz tiéd a rózsa.
Végy példát a rigóról,
vígan lármáz a lomb közt:
"Dalommal költekeztem,
harmattal részegedtem,
jól laktam hűs fügével,
tudnál-e nem szeretni?"
