Kedves tájnak erdejében
beszélget a csend a széllel.
Hajlott tölgyek megfeszülve
figyelik az égi vándort.
Létünkön a remény táncolt.
Múltunk sötét kuckójában
életedet fénybe zártam.
Elbújt árnyékok a fák közt
őrzik szívemben az arcod.
Lelkem keresi a hangod.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
