Csendes a nap, szürke az égbolt,
ám nap ragyog, ha szavad szól.
Csilingel, mint hulló víz cseppek,
új életet adva, e földnek.
Akkor megszűnik a szomjúság,
kivirul ezerszinű virág.
Veled vagyok az oázisban,
hangodnak édes dallamában.
Fenn a kék égből hull az áldás,
hűs cseppekbe rejtett vallomás.
Akkor felüvöltök az égre.
Uram, erő kell a békére!
Csendes a nap, szürke az égbolt,
eső kopog az ablakomon.
Isteni gyöngy-szemek gurulnak,
mint fájó könnycsepp az arcomon.
