Napjaim nélküled
céltalan vándorok
minden perc erőtlen
lábakon vánszorog.
Szívem dobbanását
porvihar elfedi
dobom dobbanását
ködfolyó ellepi.
Napjaim Nélküled
kietlen fennsíkok
magányos éjeken
álmomban felsírok.
Minden gondolatom
körötted hulllámzik
lelkemben égető
hiányod villámlik.
Napjaim Nélküled
fél-emberként telnek
ahová elrepülsz
magamban követlek.
Mégsem visz keservbe
messzeséged kínja
Isten szép szerelmünk
sejtjeimbe írta.
