Nyitott könyv a lelkem,
s ha fúj a szél,
lapozni kezdi,
és rólad mesél.
Vagy csöndes hallgatag,
akár a sír,
márványkő előtt
áll, zokogva sír.
Néha elmélázik
emlékeken,
ilyenkor némán,
dúdolgat velem.
Van hogy messzire száll,
akár a fény,
igy mutat utat,
merre a remény.
Mikor a boldogság
vele nevet,
fénnyel rajzol rám
lüktető szívet.
Félelem meggyötri,
mint a bánat,
szél mesél róla,
dús lombú fáknak.
Nyitott könyv a lelkem,
s ha fúj a szél,
lapozni kezdi,
és rólad mesél.
s ha fúj a szél,
lapozni kezdi,
és rólad mesél.
Vagy csöndes hallgatag,
akár a sír,
márványkő előtt
áll, zokogva sír.
Néha elmélázik
emlékeken,
ilyenkor némán,
dúdolgat velem.
Van hogy messzire száll,
akár a fény,
igy mutat utat,
merre a remény.
Mikor a boldogság
vele nevet,
fénnyel rajzol rám
lüktető szívet.
Félelem meggyötri,
mint a bánat,
szél mesél róla,
dús lombú fáknak.
Nyitott könyv a lelkem,
s ha fúj a szél,
lapozni kezdi,
és rólad mesél.