12
E vágy a büszkeségem - így való -,
Mely szívemből tör homlokomra, s a
Fénye oly gazdag rubintkorona,
Hogy szemet bűvöl s bizonyítja: jó
S nemes vágy... S én e vágyat (csillanó
Kincsemet!) nem tudnám szeretni, ha
Nem adna példát szemed sugara,
E mély-komoly, szemembe villanó,
S ha nyíltan úgy nem hívnád: szerelem.
Így hát e kincs nem tőlem született,
Nem enyém - Lelked vonta tüzesen
Aranytrónusra lankadt lelkemet,
S hogy szeretek (most légy szerény, szívem!)
Csak általad van, akit szeretek.
(Kardos László)
