Az elbűvölő énekes madárka,
miközben tollát rendezgeti csőre,
a durva ágról mit sem törődve,
vidáman küldi dalát a világba.
Az ádáz vadász arrafelé járva,
letér az útról halkan, hogy kilője
jól irányzott nyilát a kérkedőre,
a Styxbe küldi örök lakozásra...
Így szívem is, mely eddig szabadon járt
(bár sorsában már el volt döntve minden),
ott nyert sebet, hol aligha hihette.
mert a bekötött szemű Nyilazó várt,
hogy egy óvatlan percben elveszítsen,
a te gyönyörű szemeidbe rejtve.
(Hárs Ernő fordítása)
