A gondolat -
mint pusztába szabadult
csikók
szilaj dübörgése rengeti
szívemet,
ha veled lehetnék -
szerelmem
boldogan ragyogná be
a kék eget;
haragos fellegekből
cikázó villám
szikrázhat vihart hívó
fényeket,
ha veled lehetnék -
káprázatnak
elég lenne nekem
a két szemed;
bérceket tépázó, hideg
őszi szelek
sziklába karcolnak
tovatűnő éveket,
ha veled lehetnék -
végtelen órákban
őrizném a gyorsan múló
perceket;
égő vágyakat becéző
karok ölelnek
s mézízű csókok
pecsételnek ajkakat,
ha veled lehetnék -
sorsomba, erős szállal
engedném fonódni
sorsodat.
Ha ma, veled lehetnék
- tudom kedves -
csak ábrándok szőtte
a gondolat.
