Álmosan kúszik a lombok árnya,
az alkonyi est reá fátylat
terít.
Lassan repül az óra szárnya,
éjnek selyem ruhája
beborít.
Csillagok ébredeznek az égen,
szerelmet susog a föld, víz a
szél.
Elmentél meszire nagyon régen,
örökké várom, hogy
visszatérj.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
