Ködös mezőn láttál már útra kelni
fecskét, ki többé nem tért vissza újra?
Reménytelen, szívet-döbbentő álmot
vittél temetni golgotás, nagy útra?
Mikor az álmaid mind szárnyra keltek,
s búcsúzatlan indultak messze-földre:
mentél akkor, Testvér, a temetőbe?
Ha jártál ott,
s ember-szívektől messze-zárt panasszal
kerestél halló-fülű holtakat:
akkor tudod, az útam hol halad.
Akkor tudod:
már engem is kísért sok dőre hit,
s most keresésben elbukott reményem
könnyes szemmel a temetőbe vitt;
s a temetőben holtakat találtam,
és láttam:
végtelen itt a keresőknek útja…
Testvér, láttál már nálunk útra kelni
fecskét, ki többé nem tért vissza újra?
