Szalmavirág

 Ha majd az ősz, összegyűjt minden bánatot, s vele a lelkemet behinti csendesen: eljössz-e vigasztalni, kedvesem? Eljössz-e akkor simogató szóval,mikor a lelkem többé nem nevet,s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,amiket egyszer én…

   dermedt szavak hevernek szerte a diófa alatt   gyengéd csókot takar az avar…

 Elfutnak tőlem a szavak, s téged keresnek nappal, amíg várom, hogy egyszer mégis rám találsz; éjszaka, amíg szivárog a fény szobámba, s a csillagok elbuknak a reggel küszöbén. 

 Állsz a túloldalon, közöttünk autók, emberek, lárma és tülekedés; eltakarják az arcodat, úgy kell összeraknom az elfutó pillanatképeket. Ajkaidat figyelem, üzensz valamit: hirtelen mindent megértek, s átszáguld rajtam az öröm.  

 Felderítő leszek, ha messze bujdokolsz, bejárom a földet, átúszom a folyókat, tenyereimbe veszem a hegyeket, a mélységeket és a magasságokat bejárom minden éjszaka, csak megtaláljalak. Gondolj rám, s eljutok hozzád, hiába állnak utamba erdők, emberek, gonosz szellemek, sanda…

 Várom, hogy megérints, s felkiáltsanak a tárgyak a szobában: itt vagyunk mindannyian! De csak a falióra zenél, bennem meg térdre bukik a bizakodás.   

 Hiányoztál. Mindenütt kerestelek. A fák mögött, a felhők haragjában. A szemlehunyás ólmos fáradtsága eltakart. Pedig milyen jó lett volna, ha a hangodba burkolózom, s megtelik zenével a lelkem, szimfónia zeng, ha rád gondolok. 

 Nehéz ma minden gondolat, ilyen lehet a sötétzárka, ahová nem érkezik hívás, s ahonnan nem jön jajszó, csak csendes sírdogálás virrasztja az éjszakát. Súlyos terhem a csend, kiabálni nem bírok már, kapkodok levegő után, s várom a felmentő ítéletet. Talán mégis…

 Vállamra ül az éjszaka, lassan elindulnak a vágyak, s téged keresnek az ösvényeken, csillagfény porlik utánam, hiába, nem talállak. Vagy rossz helyen kereslek? Végigzuhantál a hűvös ágyon, kikapcsoltad a külvilágot, a sötét maga alá temetett. Mindegy. Megvárom a…

 Mint a folyó, ha árad, sodor magával levelet meg ágat, építi és rombolja a partot, úgy áramlik bennem a szerelem. Behunyom a szemem, s azt hiszem: ott ülsz valahol, s nézed a folyót, ahogy árad, sodor magával levelet meg ágat, kavarog benned a szerelem. Úszom az árral, s…

 Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod, Sötétben az égő gyertyafény, Holnap is én legyek a láthatárod, Szívedben vigasz, ha nincs remény… Legyek a napfény a felhőtlen égen, Az éjszakában a csillagod, Találjam meg a lelked a szélben, Ha időnként bárhol…

 Elfelejtem magam, láss olyannak, amilyennek szeretnél, amilyennek a felfedező izgalom sejtjeidbe égeti megtört alakomat. Nem leszek más, csak az, akinek megláttak szemeid, s akinek a várakozás napjaiban magadnak szeretnél. Minden leszek, ha akarod, csak nyugtasd rajtam szemed, s…

 Szétterül a fény a réten.Torokszorító a csönd.Futok a múltból,de itt vagy velem te is.Elérünk a jövőbe,szemünkben elféra ma még láthatatlan,s holnap sírás nélkülmegállunk.Nem kell menekülnünk,együtt álmodhatjuk,ami egyszer még lehet.  

 Bezártam szavaimatfényből szőtt képekbe,bezártam képeimetmerengő versekbe.Képeim szólni vágynak,szavaim élni félnek.Ködös hajnali fénybenmajdnem elhal az ének. 

 Nem vagy sehol, csak szívem mélyén érzem,hogy lüktet a csend s a halkuló világúgy sóhajt érted mint kint az őszi erdőna levele után rezzenő faág.Nem vagy sehol, csak konok némaságomőríz, mint álmot, mint elvesztett csodát,s mint nyarak tündöklő mosolyát az őszbe,úgy…

A lélegző csendben hasztalan kereslek, magány köszön, mint régi ismerős, nyomában hiányod ballag át az úton s mellém szegődik, halkan mint az ősz...  

A fű, a folyó, te meg én, szemed a reggel üvegén, idén egy végső korty meleg, egy törpe-kagyló-amulett, és koraősz és nyárutó siettető, karoltató, és vér-pihék a nap előtt, és fölcikázó evezők, aztán az est, s hogy nincs tovább, hogy vártalak négy nyáron át, s hogy…

 Én tudom, hogy mi a hiány:például nem fogom sohaérezni, hogy milyen, ha a bal s jobb kéz egymáshoz talál.S más mozdulat is, hány, de hányvész már, míg meg sem lett, oda,s a fő mozdulat is maga, az imáé: nekem talány.Most bennem roppant lyuk szakadt,támadt újfajta…

 Japán népdalTe vagy a szél, mely fúj a tájon, én a madár a szélben, édesem. Csak fújj tovább, én sose bánom, hová esem. (Kosztolányi Dezső  fordítása) 

 Se vágy, se láz, se láng; csak egy parányi tisztaságot adj. Villantsd felém egy illanó mosollyal tisztaságodat. Fénylő derűdből ez a lankadó szív többet úgyse kér: annyit csupán, amennyi könnyedén a két szemedbe fér. Szerelmek, szenvedélyek, szenvedések! - semmi nem…