Szalmavirág

"A csillagok tüze, mely fenn a távol égen tisztán, közömbösen, magányosan ragyog, mégis mindég remeg, reszket az éji kéken - mi égi szenvedély bánthat, ti csillagok?"

 A bűn kényszerít, A szeretet késztet. A bűn csábít, a szeretet vonz. A bűn érzéki, A szeretet érzékelő. A bűn forral, a szeretet hevít. A bűn űz és hajt, A szeretet lelkesít.  

 A pattogó rügyek víg ritmusára Lelkem szokatlan dallal válaszol S míg csírák bújnak ki a föld alól, Új vágyakat hajt szívem is, az árva. (- részlet-)

 -részlet-...De ha az életnekPiszkos, jeges árjaMagával ragadnaS kialudnék tőleSzivem régi lángja;Hogyha örök hitem,Hogyha minden vágyamÖrökre elszállnaS annyi tépő kétség,Siratott reménységFás közönnyé válna;Ha titkos órákonNem szállna szívemből,Nem zengne…

 "Nem élek én tovább,Csupán addig élek,Míg vérező szívvelEzernyi kétség köztMég mindig remélek."(Ady Endre)

 Tudod, mindig lesz egy pillanat,egy gazdátlan gondolat,amikor rám találsz és én rád.Ilyenkor csendbenlopva körülnézünk,mert nem kell, hogy lássa a világ,miként suhan átkét szív közöttegy apró simogatás. 

   "...Már látom a fényt,amely mutatja a kiutata csüggedésből,Ó, még nincs erőmbelekapaszkodni-majd holnap..."(Bíró Márta) 

 A szeretet úgy árad, mint a napfény:csöndesen és állandóan – egyedüla maga csodatévő hevétől.(Hekler Antal)  

 Nem mondhatom elsóhajos álmaimat,és apróbb kis vétkeimet sem,csak álcázott fájdalmamat hordomnélküledségem bús napjaiban,és úgy idézlek föl meg-megújulón,mint kiszáradt medera csobbanásos, friss hullámverést.    

 "Egyszer majd minden összeköt:a szív, a fény - a vér, a köd" 

 Úgy vágyik a lélek a jóra! Sző maga földi meséket, Hogy Ég tüze váltsa valóra!  

A verset csodáld hát. Mert nem alkuszik, mert fájón igazat mond. De gyógyít, ha akarod, ha érted, Mikor szívedbe gyűlik és táncba kezd benne a gond. 

 Nagy csoda ez, hogy két lélekre váltam. A régi lelkem még most is piros, Hisz hajdan a hajnalban jártam. A másikon nagy, sűrű fátyolok. Minden lépésem egy nehéz csoda, S minden titok.  

 Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled. 

 Szelídíts meg magányoddal, hogy én is megszelídíthesselek.  

 Csak én hordozom arcod itt benn csak nekem vagy Te minden, minden! S Tied vagyok mindennél jobban. Az izzó, drága bélyeget mit szemed rám égetett hordom fájósan, boldogan, titokban... 

 Titok muzsikál a rózsában, valami halkult élet-szikra, de azt csak az hallhatja meg, akinek az ajka remeg s erősen rászorítja. 

 Aztán a havas temető vonz. Ülünk. Könnyűl lélegzetünk... Egy házikót a hóba rajzolsz. - Abban mindig együtt leszünk. (Ford.: Rab Zsuzsa)  

 Törje fel érett magvát szívemnek Reá verődve százféle szépség: Tenéked megnyílt alázott kincsét Bomolva ontsa.  

 Szolgáljon néked kezem és ajkam, Virágos réten meghajló térddel Rózsát és mámort gyűjtsek ölembe S adjam tenéked.