A hegyperemről láttam meg először:a fák között sötétkék sejtelem,tündéri tó, rejtelmesen kísért már,gyermekkoromtól együtt jött velem.
Titokzatos dal, s benne annyi bánatés annyi szépség, tiszta, szent öröm,gyermekkorom János vitéze volt tánés jött velem át sok-sok évkörön.
Döngött a föld, ahogy feléd haladtamsok kidőlt fenyő s büszke bükkön át,tűnt ezredévek tompa, síri hangjaverte most vissza múlt idők szavát.
A kihűlt krátert lombok koszorúzzák,örvényes mélyén örök nyugalom,s a körbefutó hegyek évről évrefriss éltet fakaszt a levélalom.
Tűz volt itt egykor, forró, parázsló láva?Most végtelen csend, titkos szerelem.Dallama fönt az égen s lenn a tóbanvisszhangzik s zengőn eggyé forr velem. 
